Egyéb kategória

2021.02.19 – Két világ közt

Egész nap a híroldalakon lógtam és a napi sajtájt vártam. Vártam, hogy bejelentsék, csak egy rossz periódus volt az emelkedés, mégsem lesz harmadik hullám, de sajnos nem így lett. Az új esetek 3000 fölé ugrottak, ismét 4000 felett van a kórházban kezeltek száma és 100 felett a halálozási mutató. Próbáltam elfogadni, hogy ez a tavasz is megy a levesbe, de nagyon nehezemre esett.

Edzés közben elkezdtem keresni az elfogadás lehetőségét, és próbáltam osztani szorozni. “Az első hullám is tavasszal volt és sokkal lazább… Jó, de akkor közelében sem voltunk az őszi kiugrásoknak. Az őszi ciklusnak 3 hónap kellet, akkor most…” Nem lehet viszonyítani! Amikor az első maratonomra készültem, akkor kerek kilométereket futottam. Próbáltam egyforma résztávokat futni: 5km-25 perc, 10km-50 perc, 20 km-100 perc. Aztán eljött a maraton és a 30. kilométer. Akkor értettem meg, hogy ez egy komplett táv, én nem vagyok Mo Farah és a maraton 30 km után kezdődik. Most is így van. Hiába vannak hullámok, mert azok csak résztávok. Járvány van…

Egy évvel ezelőtt döbbenten ültünk a monitor előtt és Lombardiai mutatókat néztük, olykor fájdalmasan felszisszenve. Egyre több kép és videó került fel a szochálóra, ahol láthattuk, hogy miként küzdenek a kollégák Olaszországban. Emlékszem a napra, amikor Március 4.-én bejelentették az első esetet. Összeszaladtunk, mint romlott tej a fazékban, aztán egy-két kivételes napot leszámítva, stabilan 100 alatt hoztuk a nyarat is. Ha jól emlékszem, október 25-én léptük át először a 3000 -et. Na, nekem ez a nap ül a vállamon és attól félek, a sors visszarugdosott minket tanulni egészen októberig.

A műszakot futtában vettük át este. A menedzsmenttől kapott tortát majszolva szaladgáltunk, hogy összeálljon valami rendszerféle az átláthatatlan tömegben. Az elkülönítőben szállításra váró COVID pozitív betegek küzdöttek szó szerint a levegőért. Türelmetlenül sürgettem a betegszállítót, hogy csipkedje magát, mert a mentő kettesével hozza a betegeket és elég nehéz mostanában pre-triage-zsolni, mert mindenki gyanús.

  • Van, aki fixen pozitív PCR-rel rendelkezik és a tünetei rosszabbak lettek.
  • Van, akinek klasszikus tünetek miatt kellett mentőt hívni (láz, gyengeség, étvágytalanság, fej-és izomfájdalom, fulladás) és a gyorsteszt mutatott pozitív eredményt.
  • Van, aki minden létező tünetet hozza és a mellkasröntgenen óriási tüdőgyulladás van, a laboreredményei klasszikusan szét vannak csúszva, de a gyorsteszt náluk negatív. (Na ebben az esetben szoktunk falat bontani.  Egyértelműen a tünetekre koncentrálunk, a gyt csak egy plusz)
  • Van, aki bejön egy akármilyen problémával, pl. STROKE-kal és semmi jele nincs annak, hogy COVID pozitív, de olyan labor és radiológiai eredmények jönnek vissza leletezve, hogy a mozdulni nem tudunk a meglepetéstől. Aztán repül a gyorsteszt és piff, máris pozitív.
  • Van, aki hetekkel, hónapokkal a koronavírus-fertőzés után olyan harmatosan gyenge, olyan elesett és olyan kimaxolt “akár COVID is lehetne” tüneteket produkál, hogy arra szavak nincsenek.

A beáramlás elképesztően erős, nagyjából az októberi terhelésnél járunk és egyre vadabb dolgokkal kell szembenéznünk az előszűrés alkalmával, mert mindenki gyanús, még az is, aki egyébként nem az.

Fogalmam nincs, hogy meddig fog felszaladni a második tavaszi ciklus, csak reménykedni tudok, hogy kegyes lesz hozzánk a sors. Próbálom összehasonlítani a hullámokat, de nincs értelme. Egyszerűen csak megyünk előre fejnehéz állapotban és próbáljuk megmagyarázni a környezetünknek, hogy miért lettünk olyanok, amilyenek.  Próbálunk egyensúlyt teremteni a két világ közt, amelyből ki-be rohangálunk és elmagyarázni, hogy az, aki nincs benne, az egy teljesen másik járványt lát, mint mi, akik szügyig gázolunk benne ki tudja meddig.

 

 

Facebook Comments

Leave a Reply