Sürgősségi művek

Sebzett lelkű gyógyítók

 

Lassan két év telt el úgy az életünkből, hogy szinte csak a múlását érzékeltük, az eseményeket meg tulajdonképpen csak súrolgattuk, mert megélni nem nagyon volt időnk.

Testi tüneteim vannak

Az elrejtett problémák és a szorongás nem tudott csak úgy eltűnni. Egyre rosszabbul aludtam, egyre nehezebben koncentráltam a feladataimra és egyre nagyobb ellenállást tanúsítottam ezen tünetek összességére még akkor is, amikor a semmiből törtek rám pánikrohamok, holott azelőtt soha nem volt hasonló problémám. Próbáltam érdeklődni kollégáktól más kórházakból és mindenki egybehangzóan leírta: “testi tüneteim vannak, néha pánikrohamom van, soha nem lesz vége” Mi ez, ha nem baj, vagy a bajnak a lehetséges előjele?!

Mi történt velünk?

Próbáltam magyarázatot találni a helyzetre és egyre több cikket forgattam a poszttraumás stresszről, illetve a régen nem látott kiégésről. Még azt is szégyellem bevallani, hogy szégyelltem bevallani, hiszen nem is kaptunk akkora terhelést, elvileg semmi okom nem volna rá. Vagy mégis?

Ahhoz, hogy megértsem, mi történt velem, mi zajlik bennem és mire számíthatok, mit tehetek, egy kedves pszichológus ismerősömet kerestem meg.

Mit jelent a poszttraumás stressz zavart?

Poszttraumás stressz zavart, egy traumatikus, fokozott stresszel járó eseményt követő tünetegyüttest. A BNO-10  leírása szerint, ez egy halasztott vagy késői választ jelent egy kifejezetten veszélyeztető helyzetre, vagy katasztrófára, amely mindenkiben erős szenvedést váltana ki.

Mik a tünetei? Miként hat az egyénre?

Jellegzetes tünetei közé tartozik a trauma újraélése előtörő emlékekben, álmokban, rémálmokban, akkor is, ha erre a pillanatnyi környezet nem ad okot. Előfordulhat a környezet elhanyagolása, örömképtelenség, a traumára emlékeztető helyzetek, cselekedetek kerülése. Állandó készenlét és figyelem, felerősödött érzelmi reakciók és alvászavar jellemzi. Szorongás és depresszió gyakran társul a fenti tünetekhez, az öngyilkossági gondolatok sem ritkák. Ami fontos, hogy a traumát követően hetekkel, hónapokkal kezdődik. A lefolyás hullámzó, de teljes gyógyulás várható az esetek többségében. Kis százalékban krónikus lefolyásúvá alakulhat át. A DSM-V. akkor adja ezt a diagnózist, amennyiben több, mint egy hónapon át fennállnak a tünetek.
A kritériumai között szerepel a valós- vagy fenyegető halál, komoly sérülés vagy szexuális erőszak megtapasztalása; és/ vagy közvetlenül átélve azt, vagy a másokkal történő események tanújaként, közeli családtagot, barátot ért traumatikus eseményről kapott hírként, és/vagy az esemény averzív részleteinek extrém megtapasztalásaként. Ilyenkor visszatérő, akaratlan nyomasztó emlékek jelentkezhetnek, és/vagy álmok hasonló témában, s úgynevezett disszociatív reakciók, mely során úgy érez és cselekszik az alany, mintha az itt és mostban újraélné a történteket. Az intenzíven, hosszan fennálló pszichológiai szendvedés, és az erős élettani reakciók ugyanúgy jelezhetik a kórkép fennállását. A tünetek közé tartozik még a tramatikus élménnyel kapcsolatos emlékek, gondolatok, érzések, emlékeztető helyszínek/ emberek/cselekedetek, beszélgetések elkerülése. A hangulat és a gondolkodásmód negatív irányba változása, ami lehet a nehéz helyzetre való visszaemlékezés képtelensége és/vagy az önmagával, másokkal és a világgal kapcsolatos túlzott negatív hiedelmek vagy elvárások, az önmarcangolás, a csökkent érdeklődés, a másoktól való elidegenedés vagy közöny, és a tartós képtelenség a pozitív érzelmek megélésére. Éberebbé és sokkal reakciókészebbé válnak a traumatikus eseménnyel kapcsolatban. Tehát sokkal könnyebben felkapják a fejüket az emlékeztető ingerek után keresve, attól rettegve, hogy megismétlődik a traumatikus élmény. Erre utal, amikor irritábilis dühkitöréseik lesznek, féktelen vagy önkárosító viselkedés, hiperérzékenység, túlzottan megriadnak, nehezen koncentrálnak, alvászavarokat tapasztalnak. Kifejezetten szenvednek a tüneteiktől, melyek nem tulajdoníthatóak valamilyen szer hatásának. (Pl.:gyógyszer, alkohol).

Miként hat a csoportra?

Barkász Heléna klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta jelölt, család- és párterapeuta jelölt

Fontos kérdés, hogy egy embert érint-e a csoporton belül, vagy többeket is. Utóbbi esetén kollektív traumatizációról beszélhetünk. Utóbbi azt jelenti, hogy többen tapasztaltak meg hasonló élményeket. Annyiban talán reményteljesebbnek mondható, hogy a közel azonos átéléseik, tapasztalataik mentén több esély van ezek megbeszélésére, cseréjére és ez által a közös feldolgozásra.  Ebben segíthet egy csoportterápiás foglalkozás, kríziskezelési instrukciókkal. A csoport lehet egy megtartó közeg, ahol szabadon beszélhetnek az élményekről, benne van a „mások is átélték” érzése és annak biztonsága, hogy nagyobb eséllyel értjük meg egymást. Talán kevésbé félnek ezek mentén az elutasítástól, és bátrabban beszélnek tapasztalataikról.

De ha elképzeljük, hogy ezekből a tünetekből több is fennáll egy csoportban, ahol senki nem mer lépni a változás irányába, akkor láthatjuk, hogy szükségszerűen  több feszültség, felerősödött diszkomfort érzet, irritáció, negativizmus, elutasítás fog megjelenni a tagok között, mert hiszen emlékeztetik egymást a történtekre a puszta jelenlétükkel, sőt a külső közeg sem változott körülöttük. Felborulhat egy addig jól működő csoportkohézió és bomolhat a közösség ereje.

Mi a teendő, ha egy csoporton belül valakin észleljük a Poszttraumás stressz zavart?

Ha csak egy valakin észleljük a tüneteket, mindenképp vissza kell felé ezt jeleznünk. Türelemmel, kedvességgel, bátorítóan, semmiképpen nem felelősségre vonóan kell viszonyulni, hiszen ő most tele van félelemmel és bizalmatlansággal. Beszélgetni kellene vele arról, hogy fontos, amit átél és nem elhanyagolható állapot. Segíteni kellene abban, hogy beszélni tudjon az átéléseiről, s mielőbb meggyőzni arról, hogy külső beavatkozásra lenne szüksége, klinikai szakpszichológusi-, illetve ha gyógyszeres beavatkozás válhat szükségessé, akkor pszichiáteri segítségre. Sokszor meg kell erősíteni abban, hogy ő ettől nem rossz, hogy ezeket a tüneteket éli át, nem kevesebb másoknál, sőt bátor, ha szembe mer nézni önmagáért és a közösség javát szem előtt tartva ezzel a folyamattal.

Milyen egyéni és milyen csoportos lehetőségek vannak?

Szerencsésebb esetben van az osztálynak pszichológusa, aki adhat ellátást.  Vagy bevonható másik osztályról egy szakember. Más esetben külső szakembert kell keresni, ambulánsan pszichiátrián belül pszichológust nappali ellátásban, krízisambulancián vagy esetleg ideggondozók, családsegítők körében érdeklődni egyéni terápia iránt. Ha anyagilag megengedhető, akkor magánúton is kereshet ellátást, számos rendelőben helyben biztosított a professzionális segítség, ilyenkor akár összeköthető a pszichológusi és a pszichiáteri szakemberi munka egy helyen.  Nagyon jó lehet emellett a Bálint-csoport is, melyet az egészségügyben dolgozók igénybe vehetnek csoportosan, vagy egyénileg bekapcsolódva.

Valamelyest megnyugodtam, hiszen az elmúlt három hónap kemény sebeket ejtett a lelkemen, mégsem vagyok nagy bajban, hiszen nem adtam elég időt magamnak önmagamhoz. Arra viszont nagyszerű lehetőség nyílt, hogy végre merjünk beszélni és segítséget kérni, ha valami kínoz bennünket. Ez azért is fontos, mert ha a jóslatok nem csalnak nagyot, akkor a második hullám rövidesen elér minket. Mindannyian tudjuk, hogy nem sikerült átfertőződnünk az első hullámban. Tudjuk, hogy lassan vagy egyszer hirtelen, újra az életünk része lesz a koronavírus. Nem tudhatjuk, hogy mikor és midőn, csak azt ismerjük, hogy milyen félelmekkel jár együtt azon szakemberek esetén, akik közvetlenül a betegágy mellett dolgoznak. Korábban leírtam, hogy az elmúlt időszak fel tudja gyorsítani a kiégést, amely igen nagy erővel ostromol bennünket. Cseppet sem nyugtat meg a gondolat, hogy a burnout, amelyről azt gondoltam, hogy már nem térhet vissza az életembe, újra elő fog venni. A falakon túl elnyeli az embert az önsajnálat- Burnout story cikkemben erről már részletes írtam.

Újra sikerült közelről megtapasztalnom a kiégést és csak remélni tudom, hogy a korábban bevlát önsegítő módszerekkel le fogom tudni győzni a második hullámig.

Merd észlelni a kiégés tüneteit!

– Testi és szellemi fáradság

– Bezárkózás, befordulás

– Étkezési zavarok

– Testi tünetek, fájdalmak

– Mozgáshiány, elpuhulás és az ebből adódó szorongás

– Egészségtelen életmód, rossz szokások

– Munkamánia, ami felemás, mert egy kiégett ember, noha szeret a munkahelyén lenni, de érdemben egyre kevesebb pluszt tud a munkájához tenni (ez előtt kell észre venni a kiégést, mert ez már egy veszélyes pont, ezt ne várjátok meg)

Ha látjátok magatokon vagy a kollégáitokon a burnout jeleit, akkor ne féljetek beszélni róla, és ha kell ne féljetek segítséget kérni, mert van, hogy egyedül nem megy. 

Töltsd ki a kérdőívet, segíts és nyer!

Kedves Kollégák,

Egy tudományos kutatásban való részvételhez szeretnénk a segítségét kérni. 

 Mára már biztos, hogy a pandémia elmúlt másfél évében akár szakemberként, akár magánemberként, de találkoztunk a COVID-19 pandémia okozta stresszel. A szokatlan helyzet mindannyiunk életére kihatással van. Kutatásunk  célja, hogy képet kapjunk a SARS-COVID19 pandémia időszakában az orvosok és egészségügyi dolgozók mentális egészségéről.

Követéses vizsgálatunk első adatfelvétele ez év januárja és márciusa között zajlott, több ezer Kolléga részvételével. Ismételt adatfelvételünkkel a 4. hullám kritikus időszakában is szeretnék képet kapni az egészségügyi dolgozók mentális egészségéről. Azok az egészségügyi dolgozók, akik már kitöltötték a tesztet, a kérdőív ismételt kitöltésével segíthetik a vizsgálatot, hogy folyamatában is megítélhető legyen a megterhelő munka mentális egészségre gyakorolt hatása. 

 A kutatásban való részvétel önkéntes, bármikor indoklás nélkül megszakítható. 

A kérdőív kitöltése 5-10 percet fog igénybe venni. 

A kutatás során kapott eredményekről később publikációk jelennek meg, és tudományos konferenciákon kerülnek ismertetésre. A kutatás során teljes névtelenséget biztosítunk az Ön számára, a kutatás során nyert adatokat csak összesítve kezeljük.   

Afogjunkossze.hufelajánlásának köszönhetően a kérdőív kitöltői között 15 db 20.000 Ft-os Media Markt utalványt sorsolunk ki. 

A kérdőív az alábbi linken érhető el:

https://elteppk.eu.qualtrics.com/jfe/form/SV_5hZR0qprsyOb6jX

Ha bármilyen kérdése, észrevétele lenne a kutatással kapcsolatban, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a covid_mental@ppk.elte.hu e-mail címen!

  1. Pigniczkiné Rigó Adrien PhD. pszichológus ELTE Pszichológiai Intézet

   Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék  (a vizsgálat vezetője)

  1. Spányik András szakorvos ELTE Pszichológiai Intézet Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék 

Demetrovics Zsolt PhD., DSc. pszichológus ELTE Pszichológia Intézet Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék

  1. Simon Dávid PhD. orvos, szociológus ELTE Társadalomtudományi Kar Statisztika Tanszék
Facebook Comments